Lady Gaga és Tony Bennett néhány napja interjút adott az Amazonnak legújabb Cheek to Cheek című albumukkal kapcsolatosan. Olvassátok el az interjú teljes fordítását most!
Honnan jött a duett projekt ötlete?
Tony Bennett: Akkor láttam Lady Gagát először énekelni, mikor mindketten felléptünk a Robin Hood Alapítvány jótékonysági gáláján New York City-ben, és már akkor tudtam, hogy egy fantasztikus énekesnő. Találkoztam vele a színfalak mögött, és megkértem, hogy énekeljen velem a Duets II albumomon, és olyan jól éreztük magunkat a The Lady is a Tramp felvétele közben, hogy tudtuk, hogy újra együtt kell dolgoznunk. Nagyon szereti a dzsesszt – amely mindig is az első számú szerelmem volt a zenét illetően – szóval magától értetődő volt, hogy a Cheek to Cheek dzsesszfelvételen dolgozzunk együtt.
Mi volt a legnagyobb kihívás a Cheek to Cheek-kel kapcsolatosan?
Lady Gaga: Először le kellett gyűrnöm az idegességemet, amelyet Tony mellett éreztem. Ő egy olyan nagy legenda, hogy szinte egy másodpercbe került, hogy hozzászokjak az egészhez, mivel annyira nagyon hisz bennem, hogy úgy érzem magam mint egy filmben. Majd elájultam, mikor mondta például, hogy milyen jó munkát végeztem egy Cole Porter dalon – Tony Bennett, Cole Porter? Valaki csípjen meg, de ne ébresszen fel! Tony aztán elkezdett történeteket mesélni az életéből, aztán megosztottam vele a sajátjaimat, és még a jelenlegi félelmeimet és problémáimat is elmondtam neki. Aztán a mentorommá, a példaképemmé, a tanárommá, a barátommá vált, és az album egy teljesen új életre kelt. Varázslatos volt.
Volt egy bizonyos dalszöveg vagy dal, amelyet különösen nehéz volt elénekelnie?
LG: Amikor a Lush Life-ot éneklem, a dalszövege az egész idő alatt kísértetiesen visszhangzik számomra, de mégis megtaláltam a gyönyörűséget a szomorúságban. Számomra nehéz volt ezt előadni személyes okokból, zenei szempontból viszont álomszerű volt; ez a zene szépsége, és különösen a dzsesszé – a blues csak jobbá teszi.
Azt olvastam, hogy az albumot részben az inspirálta, hogy be akarták mutatni ezeket az ikonikus dalokat egy fiatalabb generáció számára. Mitől olyan időtlenek ezek a dalok? Mitől öregszenek meg olyan jó módon?
TB: Végső soron azt reméltem, hogy Gaga minden rajongója – és ő olyan mérhetetlenül népszerű az egész világon – felfedezi ezt a zenét, mikor hallják ahogy a Lady énekli őket – neki egy ösztönös érzéke van a dzsesszhez. Ezekre a dalokra nem mint öreg dalokra gondolok – olyan mesterművekként gondolok rájuk, mint egy Rembrandt-ra vagy Michelangelóra. Nem öregszenek meg; egyszerűen nagyszerű művek maradnak.
Amikor a stúdióban vannak, mivel ütik el az időt? Mit csinálnak szórakozásképpen két felvétel között?
LG: Sokat beszélgetünk, és szendvicseket csinálunk. Nincs sok felesleges időnk, mivel általában éneklünk vagy dolgozunk történjén bármi. Tony néha fest, miközben énekelünk, és kis jegyzeteket ír nekem. Aztán elolvasom őket, és beszélünk róluk két felvétel között. Ezen kívül mindig beszélünk a felvételekről, hogy mit jelentenek, és hogyan akarjuk előadni őket. Megosztunk egymással történeteket, aztán éneklünk tovább. Minden pillanat, amit Tony-val töltök valóságos, és az egész a zenéről szól.
Hogyan ismerkedtek meg George Gershwin, Cole Porter, Irving Berlin stb. zenéjével? Mikor/hol lépett be az életükbe?
TB: A Nagy Amerikai Daloskönyvet hallgattam, ahogy én hívni szeretem, az egész életemben. A Világválság idején nőttem fel, szóval nem volt sok pénz, és mikor vettél egy albumot, biztosra kellett menned, hogy mindenkinek megfelelő lesz a családban, amely a zene szépsége – minden korosztályt megszólít, mert olyan nagy gonddal van kialakítva. Szerencsés voltam, mert volt egy nagybácsim aki táncos volt egy revüben, aztán pedig állást kapott New York City-ben egy Broadway színházba, szóval be tudott juttatni a színházba, és ott állhattam hátul, és nézhettem a musicaleket. Szóval megismerkedtem a populáris sztenderdekkel, amelyek közül sokat a színpadra írtak.
Mik a reményeik a Cheek to Cheek-kel kapcsolatban? Mi teszi sikeressé ezt az Önök számára?
LG: Én azt remélem, hogy el tudom terjeszteni a dzsesszt annyi fiatalnak, amennyinek csak lehet, hogy a reflektorfénybe kerüljön a műfaj azáltal, hogy a szerzők és a zene előtt tisztelgünk. Már most látom a sikerét. Izraelben 27000 ember énekelte velem és Tony-val az I Can’t Give You Anything But Love-ot. Ez jelent valamit. Ebben fogok hinni továbbra is, és meg szeretném ismételni ezt a pillanatot annyiszor, amennyiszer csak lehetséges.
Tony, mi keltette fel az érdeklődését először Lady Gagával kapcsolatban? Miért akart vele dolgozni? Mitől különleges énekesnő ő?
TB: Ő teljes mértékben egyedi, és ez az, ami egy igazi művészt jellemez. Mindenbe oly sok gondolatot és erőfeszítést tesz – amikor felvettük az albumot a stúdióban, láttam ahogy a csapata egyik tagjának suttogott valamit, majd egy óra múlva szőnyegeket és gyertyákat hoztak be, és átalakították a stúdiót egy sokkal hangulatosabb nappalihoz hasonló helyiséggé.
Van kedvenc dala az albumon? Melyik és miért…?
TB: Egyszerűen imádtam ahogy a Lady énekelte a Lush Life-ot az albumon – olyan hangulatos és személyes volt a számára, és annyi érzelem volt benne – teljesen őszinte volt, és a nagy mű eléréséhez őszintének kell maradnod.
Mi a kedvenc emléke a Cheek to Cheek felvételeiről? Amikor mindketten idősebbek lesznek, és visszatekintenek erre az albumra, milyen emlék fog az eszükbe jutni?
LG: Miután bemutattam Tony-t a Brian Newman Quintet tagjainak (New York-i dzsesszzenész barátaim, akikkel majdnem 10 éve éneklek együtt), Tony meghívta őket, hogy dolgozzanak az albumon. Newman születésnapja volt a felvétel egyik napján. Mind külön fülkékben voltunk, Tony is, és nem tudott róla, de mind sírva fakadtunk, miközben a hangszereinken játszottuk az I Can’t Give You Anything But Love-ot, és az egész oly őszinte volt, mert tényleg így éreztük. Az egész életünkben ezért a pillanatért dolgoztunk, és nem akartunk Tony Bennett-nek kevesebbet nyújtani a legjobbunknál.
Forrás: Gagamedia.net
